Jelenleg elég sokféle szobrászkelléket lehet találni a piacon, én a süthető gyurma mellett döntöttem. Rendkívül változatos színeket lehet gyúrni belőlük. Imádok kísérletezni velük.
Applikációs technikát használok, ez mindössze annyit jelent, hogy egy darab gyurmát kézzel belenyomkodok fém foglalatba, a tetejét elsimítom, s erre az alapra nyomkodom, kenegetem tű és fogpiszkáló segítségével a további apró gyurmadarabokat. Minden pici levélkét, szirmocskát, vékonyka szárat, indát az ujjaim között formázok, sodrok. A tűzzománccal ellentétben itt már menet közben is látom, hogyan viszonyulnak egymáshoz a választott színek, ugyanis a sütés során ezek már nem változnak.
Sokan kérdezik, hogy használok-e nagyítót, ezekhez a pici motívumokhoz. Nem használok, bár egyszer kipróbáltam, s annyira miniatűrre sikerültek a minták, hogy szabad szemmel már élvezhetetlen volt az összkép.
Az elkészült ékszert 110 ֯C-on sütöm 30 percig.
Mire visszahűl szobahőmérsékletre, egy kissé zsugorodik, ezért a foglalatból óvatosan kiemelem, s egy speciális ragasztóval rögzítem a végleges helyére.
Az ékszer tartós és rugalmas, vízálló. Mivel lakkot nem használok, így a felszíne -bár szabad szemmel láthatatlan-elég porózus marad ahhoz, hogy pl. nem érdemes szénszappannal kezet mosnod, ha gyurma gyűrűt viselsz, hacsak nem pont egy antikolt, füstös hatású darabra vágysz.
(fotó: Pexels on Pixabay)