A tűzzománcozás többezer éves ötvös technika. Számos formája létezik. Jómagam jelenleg rekeszzománc technikával dolgozok, vagyis apró fémszalagokból hajlítok motívumokat, s ezeket a rekeszeket töltöm meg zománcporral. Egy-egy darab elkészítése lassú, hosszadalmas folyamat.
Először is készítek egy tervet: papíron megrajzolom az ékszer formáját és a motívumokat, majd kiszínezem. Számomra nagyon különös jelenség, hogy a zománcpor színe kiégetés előtt és után teljesen más, pl. a bordó szín a kemence előtt még fehér. Így nekem is meglepetés, hogy a végén milyen is lesz az összkép, sikerült-e egymással harmonizáló színeket találnom. Még a színpróbák és a színes rajzok ellenére is váratlan tud lenni a végeredmény. Nagyon izgalmas.
Az előrajzolt formát rézlemezből kifűrészelem, s a megrajzolt motívumokat drótból lapított fémszalagokból meghajlítom.
A következő lépés a zománcporok, „kristályok” előkészítése. Mivel a zománcot (ami egyébként üveg) legtöbbször fritt állapotban szerzem be, ezeket mozsárban, víz alatt addig dörzsölöm, amíg asztali sóhoz hasonló szemcseméretet kapok. Az aprítás során a mozsár tartalmát időről időre átszűröm, mivel eltérő méretű szemcsék képződnek. Közvetlenül felhasználás előtt desztillált vízzel addig mosom a zománc töretet, míg az öblítővíz teljesen tiszta nem lesz. Ez nagyon fontos lépés, ugyanis az apró szemcsék, szennyeződések, a kiégetett tűzzománcban opálos zavarosodást okozhatnak. A kimosott szemcséket nem dobom el, ezeket használom kontrazománcnak (ld. lentebb).
A kifűrészelt alaplemezt tűzzel megpuhítom, fémtisztára csiszolom, majd sós ecetbe mártom, az esetleges szennyeződések, zsír, oxidréteg eltávolítása érdekében, és domborúra kalapálom. A sav semlegesítése miatt egy szódás majd egy desztillált vizes öblítés is megelőzi az alapozó réteg felvitelét.
Az alapozó réteg rendszerint valamilyen iszapzománc, mely kiválóan tud kötődni a rézlemezhez. (A vörösréz, vas, ezüst, alpakka jól zománcozható, alaplemeznek kiváló, de a sárgaréz nem). A kiégetett alapra indigóval (szénpapír) átrajzolom a motívumot, majd ennek megfelelően felhelyezem a rekeszeket. Beégetésük után ezeket alaposan meg kell pucolni savval, kefével. Ez különösen a vörösréz szalagoknál veszi igénybe az ember türelmét. De ha végre tiszták, jöhet a feltöltés.
A zománc „festékeket” égetési sorrend szerint szoktam felvinni, ugyanis az egyes színek égetési hőfoka gyakran eltérő. A kemencét 730 ֯C és 890 ֯C közötti hőmérsékletre állítom, attól függően, hogy éppen melyik szín kerül beégetésre.
A zománccal való feltöltés és égetés lépései következnek. Minden feltöltés előtt egy un. kontrazománc réteget viszek fel a lemez fonákjára, mely segít a hőingadozásból fakadó feszültség kiegyenlítésében. A kontrazománc 1,2mm -nél vékonyabb lemezek esetén megkerülhetetlen. A rekeszek feltöltése után megvárom, amíg a vizes zománcpor megszárad, ugyanis nedvesen nem kerülhet a kemencébe. Egy égetés néhány percet vesz igénybe a darab méretétől és a zománc színétől függően. Minden egyes égetés után savval távolítom el az oxidréteget a rekeszekről. Égetés során a zománc kissé megroggyan a kemencében, így akár ötször, tízszer is feltöltöm a rekeszeket, mire a festék egy szintbe kerül a rekesz tetejével. Ez 5-10 égetést jelent, de festéktől, színtől függően akár többet is.
A beégetés után kezdődik az utómunka. A savas áztatás után a tűzzománc és a rekeszek tetejét víz alatt kövekkel csiszolom tisztára és egyenletesre. Itt többféle úton lehet tovább haladni: alapos kikefélés után visszamehet a darab a kemencébe egy utolsó, fényező égetésre, vagy különböző szemcseméretű smirglivel, illetve vízpapírral lehet elérni a kívánt ragyogást. Lehet fényesebbre, tompábbra csiszolni. Ízlés és téma kérdése.
Az elkészült darabot végül méhviasszal dörzsölöm.
A tűzzománc törékeny, a foglalat viszont megvédi, ezért maradhattak fent több száz vagy akár több ezer éves tűzzománc tárgyak is. Ezért szoktam én is befoglalni minden egyes darabot, melyet rekeszzománc technikával készítek, hogy sokáig megőrizhesse eredeti arcát. A színe állandó, nem fakul. Ezek után kezdődhet az ötvösmunka: tervezés, rajzolás, méricskélés, fűrészelés, forrasztás, savazás, csiszolás, polírozás…
A sgraffito eljárás során a fémtisztára előkészített rézlemezt először egy színes alapozó zománccal égetem ki, majd a következő réteg iszapzománcba karcolom a mintákat kiégetés előtt. A minták kontúrját az alap réteg színe adja. Itt is van lehetőség többféle szint, több rétegben felvinni, akár többféle színű kontúrral is lehet ötletelni.
(Fotó: Lars_Nissen képe a Pixabay -en.)